Tegnap este, pár napos nyűglődés után, végre megtaláltam a nevem, remélem már a "véglegest", felszámoltam avval a bizonyos rohanás-törtetés-előre hangulatokkal. A blog egyelőre marad, bár lehet, hogy majd más neve lesz. Talán sikerült pontot tenni az immár több hete fejlődő kérdőjelre. Jelenleg ultrarégi zenéket hallgatok, és még mindig nem értem, hogy lehet az, hogy minden nap más ember vagyok. Csak megszokni kezdem, hogy minden reggel ébredek valahogy - sőt, nem minden reggel, hanem bármikor történhet egy szalagszakadás, és máris mintha hetek teltek el volna az utolsó emlékem óta. Ui: itt folytatom: Zol

Megpróbálok írni a semmiről, kiírni magam. Ez egy próbálkozás. Mivel ma is az volt, mint máskor: mindenféle összevissza. Komolyan kezdtem gondolni, hogy meghaltam, mert nem ismerek magamra. Villával ettem a dinnyét és kistányéron, holott eddig nagytányáron és kanállal. Sikerült a gépemre bejutni úgy, hogy nem tudtam a jelszót, csak beírtam, mert emlékeztem a feelingre és szinte öntudatlanul begépeltem. Chateltem egy keveset, de többnyire csak fiatalka csajszik ("sok gond van vele, de szerizem") és bunkók ("HARRY POTTER MEGGHAL! MEGÖLÖM MAGAMSÍROK!") voltak.
Közben láttam egy filmet is, egy szellemszállásról szólt - fura, hogy van, aki nem hisz az ilyesmiben. Azon gondolkodtam, hogy nem tudnék együtt élni valakivel, aki folyton keresztbe tenne nekem, mert nem ért meg. Probléma csak ott adódhat, hogy csak ilyen emberek vannak.
Megláttam egy fényképet, házasság. Sohasem fogok ünnepelni. Utálom a megrendezett ünnepségeket. Ha valaha házasodni fogok, akkor kettesben.
Lassan már mindenkit csak a tőlem való különbözőségben tudok definiálni. Eddig mindent és mindenkit eldobtam, aki az utamba állt, vagy akire nem volt már szükség. Ezt se értik meg. Semmit se értenek.

Pár napja nem bírok semmit se csinálni, a helyzet az, hogy gondolkodni sem. amióta kiolvastam a könyvet... a hp7-et. De nem azért, nem tudom, mi az oka, csak alszok, pihenek, most pedig régi gépes dolgok közt találtam kellékeket, hogy csinálhassak várost simcity2000-el és valami erődítményt csinálok amit rögtön Rocfortnak kereszteltem el... Nem vagyok egészen magamnál, nem számít.

Azt hiszem, az életben nem esett még ilyen jól egy hideg zuhany és görögdinnye. Miután kimentem biciklizni ebben az időben... több, mint fél órára.
Egyébként történt egy dolog, mert végre kaptam helyet a szigorlatra - csakhogy kedden lesz, nem ártana tanulni rá holnaptól.:)

Gondolatban ma öt órán át (11-16) úgy volt, hogy holnap délelőtt indulok egy táborba, de végül úgy alakult, hogy mégsem megyek. Úgy látszik, valamiért a gondolat volt fontos, talán megmozgatott bennem valamit. Nem rossz dolog értesülni egy táborról, és egy óra alatt dönteni, hogy akarok menni. De végülis nem probléma, hogy nem engedtek, mert úgy elég nehéz azért, hogy egy eléggé összeszokott társaságból nem ismerek senkit, csak egyvalakit, bár ő annál kedvesebb.:)
Egyébként látom, hogy nem olvassa senki a blogom - a másik legkedvesebben kívül:) és persze a robotok - ami valahogy adódik, nem tudom, most éppen átmeneti fázisban vagyok. Még továbbra se tudom, lesz-e angol nyelvű blogom és profilom, mivel nevet sem sikerült találni, csak úgy tűnt. Az átmeneti állapotokat is díjazni kell, hiszen akkor pihen az ember.
Az ámokfutást én persze, mint mindent, nem negatív dologként értem, hanem csak tényleírásként - valami nagyon a szokásostól eltérő folyamat indult be.

Itt múlt el egy hét, egy hét semmittevésben. Baj? Nem baj. Fáradt vagyok és álmos, ez az utóhatása. Írni sincs kedvem. Váá.

Most kell újrakezdenem, amit lehet. Tegnap nagyon leesett a kedvem, most próbálok változtatni. Holnap mozinézés, ma új zenék, kevesebb számítógép. Vezetés, sport. Röviden ennyi.

Sok munka, néhány eredmény, nagy belefeledkezés - ez jellemezte az elmúlt napokat. Habár voltam még egy talin, voltam első táncórán és kedves visszajelzéseket kaptam. Zene: Filmzenék mennek: HP, LOTR, és Rock. Meg a Loituma és Belga, de ők már lefele esnek a ranglistán.:)

Ma volt hétfő, első egyetemi nap. Érzelmileg nagyon felkavaró, nem is az egytem, hanem hogy a táncot is kezdem ma, az úszást is, és úgy általában minden megváltozik. Az ilyen töréseket valahogy túl kell élnem, mert elég rosszul viselem az érzelmi felfordulást. Tánc is ma kezdődött, illetve inkább folytatódott, a társastánc. Új partnerem van hozzá, aki remélem, lesz is, mert ő sem biztos. Közben csütörtökön lesz a másik tánc. Még jó, hogy holnap nincsenek óráim. Ezen kívül új gépem is lesz, most már tényleg... és még más dolgokat is intézni kell, pl kontaktlencse vizitet meg reklamációkat. Közben meleg volt ma, az időjárás is folyton változik, szinte tavasz volt, élveztem a friss levegőt, napsütést, és a lányok mosolyát az utcán. Kedves vagyok hozzájuk, talán túlságosan is kedves, nem érdemlik meg. Vagy nem mindegyik.

Találkoztam egy másik barátommal... olyan időtlen, nyugodt hangulatom volt. Utaztam a városban és zenét hallgattam, és nem gondoltam semmire, csak élveztem, hogy ott vagyok. Ez jó jel szokott lenni:)
Tegnap átrendeztem a szobámat. Itt egy kis kép is:

Egy kicsit fura lett, két asztal ilyen közel, az állólámpa meg köztük. A labdán ülök... illetve csalás, mert a széket meg labdát kicseréltem:)

Kis szociális pótlási órát tartottam, blogolvasással és képnézegetéssel. Mindezt két tanulási periódus között. Közben kisuvickoltam a régi bejegyzéseket, úgyhogy egy évvel rövidült a blog. Végülis érthető, hogy egy évente megváltozok és már nem vállalom a régi önmagam:). Vagy nem?