"A Hold, a csillagok meg az utcai lámpák nyomban visszakapták fényüket, és langyos fuvallat söpört végig a sikátoron. A szomszédos kertekben susogni kezdtek a fák, a újra felzúgott a Magnolia közben elhaladó autók tompa zaja. Harry mozdulatlanul állt; minden érzékszerve bizsergett a környezet ilyen hirtelen megváltozásától."
És én folytatom: miután rövid egyetemi látogatásom véget ért, a Tétény-buszra várakozván elfogyasztottam sovány reggelim ebédidejű kiegészítőjét, egy nagy pogácsát és egy diós (pozsonyi?) kiflit. Az egész délelőtti esőzés után ennek tiszteletére a nap is kisütött. A buszon kezembe vettem a "Harry Potter és a Főnix Rendje" című kötetet, felütöttem az első oldalt - és megszűnt a busz, a város zaja, a napsütés, az egyetemi feladatok, a reggeli úszás nehézségei, a velem történő változások - csak Harry létezett és a Privet Drive.
Nem tudom, hova lett a fejem. Tizennégykor hazaérvén ágyba dőltem - délutánonként aludni szoktam egyébként is - de nem hagyott nyugodni a könyv és elővettem, pár óráig nem is létezett más. Se étel, se ital nem kellett. Csak-csak egyre álmosabb lettem, és hirtelen szembe jutott, a klóros víz a hajamba is beivódott, és legutóbb is HP klórszaggal vegyítve a legálmosabb állapotaim okozója volt. Nem tudom, hogyan szűnt meg az éhség, mert csak este nyolckor jött rám, hogy mégiscsak eszek valamit. Közben legalább háromszor kisütött a nap és újra sötét felhők jöttek.
A környezet hirtelen változása mindenkit kikészít. Castanedánál is olvashatjuk - a gyomra felfordul tőle az embernek. Kicsit sok volt a tegnapi 35 fokról a mai húszra. Hát még ha minden mást is beleveszek, ami változik, annyira nem kellene csodálkoznom, hogy kikészülök.
Eszembe jutott, hogy el sem búcsúztam I.-től. Angliába ment. Nem tudom, mennyi időre, de azt hiszem, dolgozni. Előtte is éreztem, hogy barátságunk már nem a régi, nem azért, mert kevesebbet beszéltünk, hanem egyszerűen a levegőben volt, nem az utazás miatt. Eljárt az idő fölöttünk. Egyféle állapotban volt lényegében - én is - amit egymás segítségével is tartottunk fent. Arra gondolok, hogy ezt sokféleképpen ítélhetném meg, például úgy, hogy hibáztam, hogy támogattam őt egy eléggé tespedt állapot fenntartásában, de úgy is, hogy mutattam neki érdekes dolgokat. Leginkább nem akarom megítélni, azt hagyom az ítélőkre, úgyis sokan vannak.
"Mission is over mission is done
I will miss you children of the sun
But it's time to go away
Goodbye milky way"
(Enigma - Goodbye Milky Way)
Búcsú. Nem csak I-től, hanem az egész állapotomtól, és részben társaságtól is. Búcsú a megszokottól, búcsú az otthontól, a tejúttól - indulás a nagyvilágba.

Sikerült a legnehezebb vizsga. Ketten mellettem beíratták az egyest inkább, én viszont kitartottam, hogy meglesz. Végülis nem azért tanultam rá már régebb óta...
Most kis újraszervezést csinálok, átalakítom a szobámat, és meglátjuk. Februártól újra megyek táncolni is, úszni meg hamarosan. Aztán remélem, a munka is összejön, a diplomán el lehet kezdeni dolgozni, szóval sok változás van, és mindezt leginkább én akartam így.
Tegnap egy régi barátommal találkoztam, aki Angliában tanul. Olyan jókat beszélgettünk mindig, hogy abba se lehetett hagyni, mert mindig újra felmerült valami, amit tovább vittünk, mint téma:). Röpködnek a fizikai, matematikai, pszichológiai és egyéb fogalmak, témák... nagyon okos srác, úgy mint én, és szinte azonos az érdeklődésünk, hasonló a világnézetünk. Tök jó, hogy van ilyen:)