Az életemnek van egy határozott jelenlegi iránya és célja. Egy baj van vele: nem tudom, mi az, mégis képes vagyok megtenni. Ez az élet számos csodáinak egyike. Van valami érzés, van néhány kép, néhány emlék, és ezek teljesen határozottan mutatnak valahova. Nem tudom, hova, ismeretlen. De viszont ha az ismeretlenbe vezet az út, akkor jönnie is ugyanonnan kell. Miféle jogunk van arra, hogy a múltat ismertnek, a jövőt meg ismeretlennek tüntessük fel? A kettő egyenrangú. Ez annyira igaz, hogy a kvantumfizikában is így van.
A legtöbb ember elraktározza a múlt eseményeit a fejébe, naplót vezet, és azt hiszi, ez a múlt. De hát ezek csak a múlt közvetett bizonyítékai. Miért nem nézzük meg közvetlenül, úgy, mint ahogy a jövőt nézzük? Azért, mert nem tudjuk rendesen megnézni, ugyanúgy, mint ahogy a jövőt sem, csak árnyakat, homályos dolgokat látunk, nem igazán tisztákat. A jövőt persze még homályosabban látjuk, de ez talán egy betanult társadalmi szokás. A múlt ugyanolyan képlékeny kell legyen, mint a jövő. Hogyan lehetséges ez? Például úgy, hogy álmokból előbukkanak emlékek. Ma álmodtam iskoláról, és álom közben csodálkozni kezdtem, hogy miért nincsenek azok plusz órák, amiktől annyira tartottam, aztán eszembe jutott, hogy bizony azt csak álmodtam. Aztán felébredtem, és eszembe jutott, hogy tényleg volt egy ilyen álmom kellemetlen plusz órákról... úgyhogy én nem azt mondom, hogy a fizikai események megváltoznak a múltban, én csak azt mondom, hogy a múlt nem meghatározott, mert a múltba tartozik mindaz, ami történik velünk álmunkban, vagy akármikor - ha csak a fizika események tartoznának bele, elég szegényes lenne.

Álmomban iskolába szoktam járni. Hogy ezek pontosan milyen órák, nem tudom, de sokat tanulok rajtuk. Az egyiken, amire emlékszem, valamilyen emlékeket és időket magyaráztak. Sajnos az álmok és evvel kapcsolatos élmények túllépik a szavak határait, úgyhogy nem lehet róluk hitelesen beszámolni. Mivel mindenki maga tapasztalja, ezért nem is érdemes. Nem csoda, hogy annyira elragad a HP világa - ahogy ott, úgy itt is varázslást tanulunk.
Most délután volt egy fura álmom, amennyiben egyáltalán álomnak lehet nevezni az ilyen tapasztalatokat. A végén éreztem a szokásos fájdalmat a hasamban, ami akkor jön, ha ez a valami elmozdul - Castaneda gyújtópontjával analóg valaminek gondolom, aminek elmozdulása a valóság egy másik síkjára juttat minket. "Álmomban" úgy éreztem, megszokott állapotban vagyok, és magamról gondolkodtam. El tudtam engedni magam teljesen, és akkor történt, ami ilyenkor történik. Mindez gyakorlás az órákra, amiken előző éjjel voltam.
Vannak dolgok, amik vonzanak és ez az egész az, ami legjobban vonz bármi más közül. Elképzelhető, hogy ennek köszönhető HP világsikere is. Végülis az emberek nem nagyon emlékeznek álmaikra.

Olyan jó kedvvel ébredtem. Végülis egy nagyon jó ötletem van HP-vel kapcsolatban, programozásra, és ugyanazt néztem tegnap éjjel:). Úgyhogy tart még ez... s 5 álmomat meg tudtam jegyezni ma reggelre. Lassan megint ideje, hogy papírt tegyek az ágyam mellé.

Hát, este bealudtam, és most ébredtem fel. Kicsit nem is tudom, "mi van?". Valamit álmodtam is, ja, tudom már. Hú, és vmit enni kéne... holnap meg szilveszter...:)