3 nap, és itt az utolsó kötet HP. Állítólag már most is lehet olvasni online, de ki tudja, nem hamisítvány-e. Végülis az egész izgalom nem szükséges, ha nem akarom. Persze izgulni néha jó dolog, de ha túl sok, és kezd az ember kedve tőle rosszra fordulni, akkor jobb, ha abbahagyja. Ugyanúgy HP-ben is, hiszen néha elég "sötét" ahhoz, hogy az embernek rossz kedve támadjon. Én most rájöttem, hogy jövő héten esetleg tudok szigorlatozni, ezért arra tanulok, és nem kell részt vennem a könyvhöz kapcsolódó felhajtásban sem. Majd elolvasom valamikor később talán, az meg nem számít, hogy ha kiderül, "mi a vége". Az ember úgysem azért olvassa a könyvet, hogy megtudja, mi a vége. Ráadásul itt elég sok elvarratlan szál is van, meg az egész cselekmény. Az meg szóba sem jött nálam, hogy túl kiváncsi legyek ahhoz, hogy ne akarjam rögtön elolvasni - ezek legyenek már az én döntésem eredménye.

Milyen a nagy ember?
"Tudja, sok mindenben nem értek egyet Dumbledore-ral, de azt el kell ismerni, hogy van stílusa..." (P.N.)
A nagy emberek egyszerűek. Nem beszélnek feleslegesen sokat. Jó humoruk van. Mindig ott vannak, ha szükség van rájuk, de megszabják, mire lehet őket kapni és mire nem. A nagy embernek ereje és hatalma van, amit nem kell külön fenntartania, mert sugárzik belőle. Ezt mindenki érzi, aki a közelébe kerül, és kivonni nem tudja magát alóla. Ellene fordulni szinte esélytelen. Már előre tudja, mit fogsz lépni legközelebb. Nincsenek rögeszméi, nem ragaszkodik semmilyen elmélethez, viszont nem határolja el magát semmitől sem. Nem illeszkedik másokhoz, hanem a saját útján marad, de ha úgy gondolja, mégis enged másoknak, hogy meghagyja szabadságukat. A kis dolgokat ugyanúgy szereti, mint a nagyokat, nem nézi le a közönséges emberek szokásait és hibáit. Döntéseit megfontolás után hozza meg spontán módon. Nem magyaráz sokat és nem magyarázkodik, nem racionalizál és nem pszichologizál. Nem hallani felőle sokat, mert csak akkor aktív, ha feltétlenül szükséges. És végülis nem tévedhetetlen, nem látja a jövőt előre, hanem elismeri és tudatában van annak, hogy nem csak ő határozza meg a dolgok menetét, hanem a többi ember is. Ezért fordul elő, hogy máshogy alakul, mint ahogy ő gondolja. De ő nem tud úgy elbukni, mint a kényszeresen nagy emberek, akik egy lapra tesznek fel mindent, hanem ő mindig nagy marad. Tulajdonképpen nem küzd valamiért, inkább csak megtestesíti az igazságot, és evvel hat.
És mitől lesz az ember nagy?
"Ne felejtsétek: minden nagy varázsló ugyanúgy kezdte, mint mi: gyerek volt." (H.P.)
Ő is csak ott kezdte, ahol bárki más. Az út mindenki előtt nyitva áll.

Álmomban iskolába szoktam járni. Hogy ezek pontosan milyen órák, nem tudom, de sokat tanulok rajtuk. Az egyiken, amire emlékszem, valamilyen emlékeket és időket magyaráztak. Sajnos az álmok és evvel kapcsolatos élmények túllépik a szavak határait, úgyhogy nem lehet róluk hitelesen beszámolni. Mivel mindenki maga tapasztalja, ezért nem is érdemes. Nem csoda, hogy annyira elragad a HP világa - ahogy ott, úgy itt is varázslást tanulunk.
Most délután volt egy fura álmom, amennyiben egyáltalán álomnak lehet nevezni az ilyen tapasztalatokat. A végén éreztem a szokásos fájdalmat a hasamban, ami akkor jön, ha ez a valami elmozdul - Castaneda gyújtópontjával analóg valaminek gondolom, aminek elmozdulása a valóság egy másik síkjára juttat minket. "Álmomban" úgy éreztem, megszokott állapotban vagyok, és magamról gondolkodtam. El tudtam engedni magam teljesen, és akkor történt, ami ilyenkor történik. Mindez gyakorlás az órákra, amiken előző éjjel voltam.
Vannak dolgok, amik vonzanak és ez az egész az, ami legjobban vonz bármi más közül. Elképzelhető, hogy ennek köszönhető HP világsikere is. Végülis az emberek nem nagyon emlékeznek álmaikra.

"A Hold, a csillagok meg az utcai lámpák nyomban visszakapták fényüket, és langyos fuvallat söpört végig a sikátoron. A szomszédos kertekben susogni kezdtek a fák, a újra felzúgott a Magnolia közben elhaladó autók tompa zaja. Harry mozdulatlanul állt; minden érzékszerve bizsergett a környezet ilyen hirtelen megváltozásától."
És én folytatom: miután rövid egyetemi látogatásom véget ért, a Tétény-buszra várakozván elfogyasztottam sovány reggelim ebédidejű kiegészítőjét, egy nagy pogácsát és egy diós (pozsonyi?) kiflit. Az egész délelőtti esőzés után ennek tiszteletére a nap is kisütött. A buszon kezembe vettem a "Harry Potter és a Főnix Rendje" című kötetet, felütöttem az első oldalt - és megszűnt a busz, a város zaja, a napsütés, az egyetemi feladatok, a reggeli úszás nehézségei, a velem történő változások - csak Harry létezett és a Privet Drive.
Nem tudom, hova lett a fejem. Tizennégykor hazaérvén ágyba dőltem - délutánonként aludni szoktam egyébként is - de nem hagyott nyugodni a könyv és elővettem, pár óráig nem is létezett más. Se étel, se ital nem kellett. Csak-csak egyre álmosabb lettem, és hirtelen szembe jutott, a klóros víz a hajamba is beivódott, és legutóbb is HP klórszaggal vegyítve a legálmosabb állapotaim okozója volt. Nem tudom, hogyan szűnt meg az éhség, mert csak este nyolckor jött rám, hogy mégiscsak eszek valamit. Közben legalább háromszor kisütött a nap és újra sötét felhők jöttek.
A környezet hirtelen változása mindenkit kikészít. Castanedánál is olvashatjuk - a gyomra felfordul tőle az embernek. Kicsit sok volt a tegnapi 35 fokról a mai húszra. Hát még ha minden mást is beleveszek, ami változik, annyira nem kellene csodálkoznom, hogy kikészülök.
Eszembe jutott, hogy el sem búcsúztam I.-től. Angliába ment. Nem tudom, mennyi időre, de azt hiszem, dolgozni. Előtte is éreztem, hogy barátságunk már nem a régi, nem azért, mert kevesebbet beszéltünk, hanem egyszerűen a levegőben volt, nem az utazás miatt. Eljárt az idő fölöttünk. Egyféle állapotban volt lényegében - én is - amit egymás segítségével is tartottunk fent. Arra gondolok, hogy ezt sokféleképpen ítélhetném meg, például úgy, hogy hibáztam, hogy támogattam őt egy eléggé tespedt állapot fenntartásában, de úgy is, hogy mutattam neki érdekes dolgokat. Leginkább nem akarom megítélni, azt hagyom az ítélőkre, úgyis sokan vannak.
"Mission is over mission is done
I will miss you children of the sun
But it's time to go away
Goodbye milky way"
(Enigma - Goodbye Milky Way)
Búcsú. Nem csak I-től, hanem az egész állapotomtól, és részben társaságtól is. Búcsú a megszokottól, búcsú az otthontól, a tejúttól - indulás a nagyvilágba.

Lassan véget ér a HP lelkesedésem. Továbbra sem tudom, miért tetszik nekem a film, mikor már töben mondták, hogy szerintük nagy nulla. Filmben elismerem, nem valami tökéletese, de arra gyanakszom, hogy nekem teljesen más szempont a film. Nekem nem "filmileg" kell, hogy jó legyen, hanem hogy megfelelő érzéseim tudjanak belőle táplálkozni. Nem az akció, nem a cselekmény, nem a szereplők kiemelkedően fontosak. Hanem egyszerűen "az egész". Inkább valamiféle szellemisége, hogy lám, van valami, ami "látványban Harry Potter". Nem csak olvasni lehet, hanem nézni is, és hallani mindenek előtt. Jó a zenéje. És közben tudom, hogy a film csak egyféle reprezentációja - de ugyanúgy a könyv is csak egy reprezentáció. Ami bennem van, az a "harmadik" - és mindenkiben benne van, aki olvasta, vagy nézte, mindenkiben benne van az x-edik. A film pluszt ad bele. Ez a film szerepe, nem pedig az, hogy "jó film" legyen a film klasszikus értelmében. Szerintem.

Nos, tegnap újra megindult nálam a HP-láz, miután találtam háttérképeket hozzá, és egy oldalt, ahol némi információval szolgáltak a hetedik kötetről meg úgy általában is. Angolul is el kívánom olvasni és a filmeket is megnézni. Itt pedig megosztani, mit is gondolok a hetedik kötetről: Kérdés: vajon Python jó vagy rossz? Én az elsőre hajlok inkább; egyesek szerint "magának dolgozik", de szerintem nem igazán úgy néz ki, aki dupla kém. Hiszen sosem igazán pénzről/hírnévről szólt a történet. Lehet, hogy Dumbledore éppen azt kérte Pythontól, hogy ölje meg őt? Vajon a Roxfortban fog játszódni a hetedik kötet is? Mindkettőre van lehetőség... egy kicsit sajnálnám, ha nem, de végülis az utolsó kötet. Hogy Harry meghal-e Voldemorttal együtt? Talán igen, de lehet, hogy ezután is lesz még valami történet (végülis ki kell derülnie, miért lesz valakiből szellem). A halál nem a vég, lehetne itt is a morál. Valamilyen szinten Voldemort Harry ellentéte, és hogy megoldódjon ez, mindkettőnek át kell alakulnia.